2010. október 30., szombat
2010. október 29., péntek
2010. október 28., csütörtök
Gunagriha
"Most már egy felnőtt kezdesz lenni a spirituális belső iskolában, ezért a Harmadik Héthetes már egy haladó szint, azért mert most gyakorlod, azt, amit már ismersz és még hozzáveszed a az itt található tulajdonságok gyakorlását.
Így, amint az Első Héthetest végzed, ehhez még hozzáveszed a Harmadikat. Azután a következő héten végzed a Második Héthetest és ismét hozzáveszed az itt lévő dolgokat. Tehát első hét 1+3, második hét 2+3 és így tovább váltjuk őket az elkövetkező hét héten keresztül. A Harmadik Héthetes végén találsz még ajánlatokat a későbbi utazásodhoz.
(A világ követése
Nem az én utam.
A világ vezetése
Nem az én utam.
Az én utam
Istennel együtt járni. Sri Chinmoy)
Harmadik Héthetes
Az alázatosság
Az alázatosság a fő joker. Az alázatosság az élet spirituális átalakításában minden más eszköznél többet ér. A tudatlanság elleni harcban az alázatosság a páncélöltöny, a garancia arra, hogy nem sebesülsz meg, nem esel le. A spirituális fejlődésben az oly sokszor emlegetett esés, illetve sivatag állapot legtöbbször a büszkeség fellángolásával kezdődik, az a kiváltó oka, ami azért jön be, mert elbízzuk magunkat. Fejlődésünk bizonyos szakaszában úgy képzeljük, hogy az elért fejlődési lépcsőt a mi saját erőnkből (az ego erejéből) értük el. De hogyan is lehetne az ego erejéből egy egoból való visszavonulási folyamatot létrehozni. Amikor azt érezzük, hogy lám csak milyen szuperek voltunk, akkor jön a baj. Viszont ha az alázatosság szokásunkká válik, akkor a büszkeségünk nem tud uralni bennünket.
Az alázatosság a lehető legjobb üzlet, mert egonkat másoknak adjuk. Ez képletesen értendő, mert az egonkat nem olyan könnyű odaadni. Viszont az alázatosság a mi büszkeségünk rovására, mások egoját építi fel, ha a másik belemegy ebbe a játékba. Az emberek általában mindig örömet találnak a másik ember alázatosságában. Egyszerűen jól érzik magukat egy alázatos ember környezetében.
Egom beszél.
Alázatom cselekszik. (Sri Chinmoy)
Ha valakivel alázatos vagy, akkor nagynak tartod őt, talán nagyobbnak is, mint magadat, és ezt ki is fejezed. Hogy aztán miért tartod őt nagynak, az más kérdés. Nagynak tarthatod az érdemeiért, mert átlagon fölüli dolgokat valósít meg, de nagynak tarthatod egyszerűen azért is, mert Istent, és ezáltal magadat látod benne. Ez az igazi alázatosság alapja. Az igazi, őszinte, magától működő alázatosság az isteni szeretet útitársa.
A Mesteremtől olvastam, hogy a fa, amelynek gyümölcse van és ezáltal valamit adni tud, lehajtja az ágait, míg az olyan fa, amely semmit sem terem, magasan hordja ágait. Így van ez az emberekkel is. Akiben van valami értékes, az szerény lesz, mert így tudja átadni az értékét, vagyis úgy, hogy mások elérjék őt. Persze ez azért is így van, mert aki értékkel rendelkezik, ítélő képességgel is rendelkezik, vagyis tudja, hogy értéke, akkor is ha kimagasló, mégsem határtalan.
A szerénység végül is az énünk nagyon szigorú, azonban tárgyilagos felmutatása. A szerénység nem mutathat többet, mint akik vagyunk, de nem mutathat kevesebbet sem, mert ez már álszerénység lenne. Az álszerénységnek nagyon sok ember esik áldozatául, megjátszva a szerényebbnél is szerényebbet, miközben ő igenis tudatában van igazi értékének, vagyis tudja, hogy több, mint amit mutat. Mindenképpen szerény akar lenni, illetve abban éli ki önmagát, hogy szerénynek látszódjon. Az álszerénységben az ego erősödik és virágzik, akkor is ha szenved, amiért megjátszott szerénységének nem mondanak ellent. Ez legalább annyira ártalmas az embernek, mint a büszkeség, ha nem ártalmasabb, mert ez tudatos szokott lenni, míg a büszkeség nem mindig tudatos, legtöbbször a belső üresség, illetve a tudatlanság eredménye. Egy tudatos álszerénység sokszor elviselhetetlenné tud tenni egy embert, mert még az önsanyargatás keserűsége is hozzá kapcsolódik.
A szerénységet azonban lehet fokozni is. Szerény, szerényebb, alázatos. Alázatosság nélkül egyáltalán nincs spirituális fejlődés, mert csak az alázatosság képes az ego fő tartóoszlopát, a büszkeséget átvágni.
Az alázatosság más ember, emberek iránti, belsőleg vagy külsőleg kifejezett tudatos szerénység. Illetve annál is több. Azért több, mert az alázatosság gyakorlásakor önmagunkat nem csak a valódi szintünknek megfelelően prezentáljuk, hanem kiürítjük és ezáltal a másik alá helyezzük, attól függetlenül, hogy milyen ember az illető. Persze ennek álszerénységnek kellene lennie, gondolod most magadban. Azonban ez azért nem így van, mert az alázatosság esetén, az illetőben valami miatt őszintén egy magas lényt látunk. Miért tud ez létrejönni? Azért, mert ebben a folyamatban az ember egy alapvető ego tulajdonságától megválik, a büszkeségtől, míg az álszerénység esetében ez nem jön létre. Az alázatosság a büszkeség tudatos feladása.
Ezt nem könnyű megtenni. Az emberi egonak meg van azért a tartása és az értékelési skálája, ezért ő tudja hová kell behelyezni önmagát. Azonban az alázatosság ezt a skálát, ezt az értékrendszert semmibe veszi és ez által az egot is semmibe veszi és pontosan ez benne az érdekes és értékes. Ha hajlandó vagy az alázatosság őszinte, belső játékát elsajátítani, akkor minden esélyed meg van az egodból kinőni és önmagadat kívülről nézni. Ez pedig a problémáid megszűnését jelenti.
Egy spirituális ember azért tudja az alázatosság játékát játszani, mert ő mindenben Istent látja. Minden élőlényben, de különösképpen minden emberben. Na persze ez sem könnyű, de olvasd csak el „A spiritualitás mértékegysége” fejezetet, ahol le van írva, hogy a tüskék mögött a rózsát kell látnod. Ha igyekszel a teremtményben, illetve annak minden egyes tagjában a Teremtőt látni, mert ez a belső valóság, akkor mindenkor képes leszel az alázatosságot gyakorolni. Mindig sokat számit, hogy ki áll bizonyos dolog mögött. Például vegyem ismét a kedvencemet, a kutyát. Egy ember általában egy kutya fölött elnéz, nem törődik vele, mert az csak egy kutya. Azonban figyeld meg, ha egy olyan ember kutyájáról van szó, akit ismer, szeret vagy nagyra értékel az ember, akkor teljesen másként néz a kutyára is, mint egyébként. Érdekes módon meglát valamit a kutyában, vagy talán megérez. Viszont ennek semmi más oka nincs, mint hogy a gazdát vetíti a kutyusra, vagy mondjam úgy, hogy a „gazdát látja” a kutyusban. Persze az is lehet, hogy csak a híres gazda miatt, az ember szerény, mondhatnám alázatos lesz a kutyával szemben. A példánkat még az sem rontja el, ha ez esetleg csak érdek vagy hízelgésből jön létre.
Az ember a kutyát csak beszerezte, ezért a gazdája, míg Isten az embert teremtette, na persze a kutyát is. Minden egyes ember Isten teremtménye, ezáltal nem csak a gazdája. Ha ilyen szemmel nézel az emberre, akkor nem nézel át fölötte, még akkor sem, ha az ego szintjén, ha gazdaság-társadalmi szinten esetleg alattad van.
Így a spirituális ember alázatossága a másik ember iránti őszinte, belső értékeléséből születik. Abból az értékelésből, amely bármelyik élőlényben az egyetemes Élőlényt (a „gazdát”) képes érezni.
Felfedeztem egy titkos utat,
Melyen elérhetem Isten Magasságát:
Egyszerűen megérintem
A legalantasabb ember
Legmocskosabb lábait. (Sri Chinmoy)
Ez egy érdekes és mondhatnám megdöbbentő idézet az értelem számára, azonban valószínű, hogy ez a felszabaduláshoz és a kötetlenséghez vezető leggyorsabb út.
“Isten az Ő legmagasabb és legmélyebb tulajdonságában Alázatosság. Ha azt kérdezzük Isten miért olyan nagy, akkor az azonnali válasz, hogy Ő azért nagy, mert Ő lélektelien alázatos. Isten mindentudó és mindenható, azonban az összes isteni tulajdonságai egyetlen Tulajdonságában, az Alázatosságában laknak. Ha Isten csak a mindenható Istent játszaná nekünk, akkor mi most nagyon kis fejlődést érhetnénk el. Azonban Ő teljes alázatossággal, mint egy őszinte koldus jön hozzánk, hogy fölébresszen bennünket önkéntes alvásunkból. Az, aki ismeri az alázatosság jelentőségét, igazán isteni. Az alázatosság nem a gyengeség jele. Az alázatosság nem álszerénység. Az alázatosság igazi isteniség.” Sri Chinmoy
Tehát itt van egy gyógyszer, amely általában az emberi szenvedést képes lenne megszüntetni, sőt ez nem csak tüneti kezelés, hanem a kórt tövéből képes kiirtani. Mármint azt, hogy ne az egocentrizmust éljünk. A használatának van azonban egy nagy akadálya, éspedig az, hogy az egonk allergiás az alázatra. Az ego büszkesége ütközik az alázattal és sokkot vált ki az ember mivoltában.
Mi is a büszkeség, amelyet fel kell adnunk, ahhoz, hogy képesek legyünk másokban Istent látni és önmagunkban Istent érezni.
A büszkeség az ego lélegzete. A büszkeség az ego fő tartóoszlopa, alapvető tulajdonsága. A büszkeség nem egy aktus, nem csak azt jelenti, hogy valakit lekicsinylünk. A büszkeség egy, az énemhez szervesen hozzátartozó belső érzés, egy álláspont, amely jogosan vagy jogtalanul azt állítja, hogy jobb vagyok mint mások és ezt az állapotot hajlandó vagyok meg is védeni, ezért harcba is szállok.
A büszkeség a történelmünkben és a jelenünkben is emberek millióit ölte és öli meg. Az egyéni vagy közösségi, úgy mint nemzeti vagy vallási büszkeség miatt egyéneket, tömegeket, vagy akár népeket is öltünk meg. A büszkeség az egyénben tud és kell megszűnjön.
Büszke értelmem
Könyörtelenül megállítja
Alázatos szívemet.
Az ego megsemmisítése lehetetlen a büszkeség legyőzése nélkül. Hiszen ez a tulajdonság az ego éltetője, és mint az ego vére biztosítja számára az életerőt. Ez a tőlünk szinte elválaszthatatlan hamis belső érzés, abból a téves hitből ered, hogy az igazi vagy beképzelt jó tulajdonságaink és képességeink valóban a sajátjaink. Ezek azonban vagy velünk született, vagyis előző életeinkből magunkkal hozott, vagy most ránk hullott ajándékok. Ezek egyáltalán nem a mi szerzeményeink. Jó tulajdonságaink és képességeink Isten Kincstárának tartozékai vagyis az isteni egyetemes pozitív erő töltetei, amelyeket Isten tetszése szerint időlegesen, használatunkra bocsát. Ezért jó tulajdonságaink és képességeink valódi tulajdonosa és rendelkezője maga az Istentudat. Egyedül Ő dönt, hogy kinek mennyit, meddig és mikor ad az univerzális közös tudati kincstárból és annak megfelelő szerepet játszat el vele. Egyedül Ő dönt, hogy kit mikor, milyen módon, például betegség vagy halállal tesz képtelenné, megszüntetve az embert, mint az isteni tulajdonságok és képességek időlegesen felragyogó szent János bogarát, hogy aztán egy másik életben, emberben azokat vagy még tökéletesebb tulajdonságokat és képességeket ismét felvillantson. Ez az Ő saját Játéka.
A különbség
A büszkeség és az alázat között ez:
A büszkeség önmagát akarja kinyilvánítani,
Az alázatosságot pedig
Maga Isten nyilvánítja ki. (Sri Chinmoy)
Ezért az isteni tulajdonságok és képességek az egyént úgy mondva kísérik de nem alkotják, rendelkezésére állnak de elhagyhatják. Ebben az esetben a képességeink és az általuk létrejött megvalósítások úgy eltűnnek mintha nem is lettek volna.
Spirituális fejlődésünkben előbb vagy utóbb el kell jönni a pillanatnak, amikor ennek a ténynek a felismerése miatt, saját jó tulajdonságainktól és képességeinktől el kell váljunk. Nem abban az értelemben, hogy elutasítjuk őket, hogy nem élünk velük, hanem abban az értelemben, hogy jóllehet együtt élünk velük továbbra is, de csak mint velünk együtt utazó hasznos barátoknak tekintjük őket de nem tulajdonunknak, nem saját tartozékunknak. Ez azt jelenti, hogy használjuk őket de nem tekintjük saját énünk alkotóelemeinek. Ez pedig az emberi végesség felismerése és a büszkeség halála.
Csak akkor lehetek
Igazán boldog,
Amikor életfám eléri az égboltot,
Mialatt mélyen az
Alázatos föld szívébe
Gyökerezve állok.
Ez legkönnyebben a hála erejével érhető el. Minden alkalommal amikor jó tulajdonságaink felszínre jönnek, amikor isteni képességeink kinyilvánulnak hálát kell érte éreznünk. Ki iránt? Hát az igazi tulajdonos, Isten iránt. Hálát kell adnom, hogy nálam tartja őket, hogy szabadon rendelkezésemre bocsátotta azokat. Ezzel a hálával együtt föl kell ajánlanom őket, Isten Lábaihoz kell helyeznem őket. Így minden alkalommal tudatosítom magamban, hogy nem én vagyok a tulajdonos és nem is ragaszkodom a tulajdonságaimhoz, képességeimhez. Ezáltal büszkeségünk várát sikeresen ostromoljuk.
Büszkeségünkkel illetve felsőbbrendű érzésükkel lehetetlen, hogy a spiritualitás lényegét, az egységet meg tudjuk valósítani. Még csak meg sem tudjuk közelíteni, mert hiszen a büszkeség még csak az egység megértésének a lehetőségét is elzárja előlünk. Büszkeség és egység két ellentétes dolog. Valóban csak akkor érezhetünk másokkal egységet, ha alázatosak vagyunk. Minden egyéb csak színjáték. Az őszinte alázatosság csak a büszkeség nélküli állapotban létezhet. Vagyis: az alázatosság büszkeség-mentesség. Ez egy olyan állapot amikor állandóan tudatában vagyunk annak, hogy nem mi vagyunk jó tulajdonságaink és képességeink birtokosa és emiatt nem hasonlítjuk többé magunkat másokhoz. Csak ekkor lehetünk képesek fejünket teljes őszinteséggel társaink előtt meghajtani, ha nem csak „alázatosságot” gyakorlunk de úgyis tudjuk, hogy mi vagyunk a jobbak, ha másért nem hát azért mert alázatosságot mutatunk.
Ha büszkeséggel vagyok
Alázatos,
Akkor alázatosság-bohóc vagyok. (Sri Chinmoy)
Ezért fejet kell hajtanunk saját pozitív tulajdonságaink és képességeink előtt is, mert nem a mi folyószámlánkról erednek, hanem csak az isteni hitelkártya eredményei.
Mi mindnyájan csupán üres bevásárló kosarak vagyunk, amelyet a Teremtő a kozmikus boltjában, ilyen vagy olyan dolgokkal telerakott, hogy majd ezeket használva, ezeket átélve, sokszor ezekkel megküzdve éljünk. Ez fejlődésünk érdekében történik. Csak ezzel a hozzáállással tudunk másokkal egységet érezni.
Ez a hozzáállás a tulajdonságainkhoz és képességeinkhez, hasonlóan az újjászületés hitünkhöz, segít abban, hogy másokkal egy szinten érezzük magunkat. Mások tökéletlenségeit az újjászületés tükrében sajátomnak tudom tekinteni, mert azokat úgy nézem, mint az általam - bárha már túlszárnyalt, - birtokolt tökéletlenségeket, amelyek még talán szerepet játszathatnak az életemben, de nem olyan jellemzőek, mint ahogy esetleg másoknál tapasztalom. Ugyanígy képes az ember a saját pozitív tulajdonságai és képességeitől leválva másokkal egy szintre menni, hiszen ezen hasonlat szerint, ugyanazt az üres kosarat látom a másikban is, mint önmagamban, egyik sem több, mint a másik. Tehát a másik ember előtti alázatosságom az isteni Játék előtti alázatosságom.
Pontosan ezért tulajdonságaink és képességeink nem is állnak mindig saját kényünk, kedvünk szerint a rendelkezésünkre. Vagy bejönnek amikor igényünk van rájuk vagy sem. Ilyenkor vagy ügyeseknek tekintjük magunkat vagy sem. Nem tőlünk függ. Nem a mi érdemünk. Ugyanúgy az sem a mi hibánk ha későn vagy egyáltalán nem jönnek be és baklövést követünk el. Tehát nem kell sem büszkék legyünk sem pedig szemrehányást nem kell tennünk magunknak, hiszen egy nem általunk irt darab szereplői vagyunk.
Egy szerepet játszunk az isteni forgatókönyv szerint és ennek a forgatókönyvnek a egyik jellemzője pontosan az, hogy a tulajdonság és képességi felszereltségünk által van megszabva. Sok tulajdonságunk, képességünk van, amely könnyűvé teszi szerepünket, ugyanakkor sok hiányosság, amely nem enged jól játszani. Ahhoz, hogy felismerjük az isteni játékot, tudatosak kell legyünk az egész játékban, ami azt jelenti, hogy mások életét ugyanúgy kell látnunk, értékelnünk, mondhatnám belsőleg átélnünk, mint sajátunkat. Másik oldalról fogalmazhatnék úgy is, hogy ne csak másokat, hanem önmagamat is kívülről lássam.
Ez a felismerési folyamat ki kell teljesedjen bennünk, mert ez a spiritualitás, ez vezet a tökéletességhez és ezért fel kell adjuk az önfurdalást okozó felelősséget a jóért is meg a rosszért is. Azonban a társaink tetteivel is ugyanígy kell eljárnunk, hiszen, a játékban nincs különbség köztünk. Akkor sem ha a társunk kimondottan rossz ember lett, mert a kosárban dolgai voltak, amelyekkel nem tudott elbánni és így nem az erkölcsi értékeire helyezte a hangsúlyt, veszített. Azonban ezt el vagy megítélni nem a színész kollega feladata, hanem a Rendezőé. Tehát semmi más sem létezhet, csak az Isteni Akarat, a forgatókönyv szerzője, amely előtt mindig fejet kell hajtanunk, függetlenül attól, hogy jót vagy rosszat vár el tőlünk, mi mindnyájan eszközei vagyunk.
Minden egyes egyén
Számára szükséges,
Hogy bölcs, alázatos
És önátadó legyen,
Ha Isten választott és tökéletes
Eszközévé akar válni. (Sri Chinmoy)
Tehát ily módon lehetünk képesek büszkeségünk ragacsos enyvét magunkból kimosni és az alázatosságba belenőni. Ha ez megtörténik, akkor a szerénység kérdése már fel sem tevődik.
Az egyszerűség
Ha minden dologból, amelyet kívánunk, amelyet szeretnénk magunknak megszerezni kivonjuk az ami a fölösleg, akkor az marad, amire valóban szükségünk van. Ez egyszerűség a külső életünkben.
Ha minden megjelenési szokásunkból, a világgal szembeni bemutatkozásunkból kivonjuk azt, ami fölösleges, akkor az marad, akik mi valójában a tükör előtt „négyszemközt” vagyunk. Ez egyszerűség a belső életünkben.
Persze nem egy egyszerű dolog egyszerűnek lenni, hiszen a világ csábításból áll és az értelem azt hiszi, hogy minél komplikáltabb valami, annál jobb. Minél nehezebben érthető, annál tökéletesebb. Pedig a nagyszerű dolgok, nagyon egyszerűek.
Ha a mai világban több lenne
Az egyszerűség,
Akkor a mai világban
Végtelenül több öröm lenne,
Mint amennyi most van. (Sri Chinmoy)
Egyszerűvé is válni kell, nem lehet kierőltetni, hiszen az megjátszás és elégedetlenséggel jár. Vannak emberek, akik azért élnek egyszerűen, mert körülményeik nem engednek nekik egyebet, de attól nem biztos, hogy boldogak.
Egyszerűség, kedvesség és megbocsátás -
E három a kereszténység életfájának
Három legerősebb ága. (Sri Chinmoy)
Türelem
Az értelemnek a türelem egész bizonyosan nem a veleszületett tulajdonsága. Az értelem valahogy tudja, hogy az idő ellene dolgozik, illetve tudatában van az emberi élet végességének. Ezért aztán siet és türelmetlen, amiből sok problémát szerez gazdájának. Sokszor azzal hibázik, hogy azt próbálja megszerezni, ami nem is neki való lenne, amire abszolút szüksége nincs, hanem csak úgy egyszerűen kívánja, vagy pedig csak azért, mert másoknak van. Persze aztán valamikor rájön, hogy az fölösleges volt, de addig sok minden egyebet elmulaszt és sok terhet a nyakába vesz. Viszont az ember nagyon sokszor azzal is hibázik, hogy a dolgokat nem a számára megfelelő időben szerzi meg. Ez is türelmetlenségének a következménye, ami miatt mondjuk nem békés az élete.
A türelem egy erény, amelyet érdemes és meg kell szereznünk.
A vágyak megvalósításáért történő erőfeszítés is egy fajta törekvés, amit ambíciónak nevezünk. Maga az ambíció nem rossz dolog az ő maga idejében, az ember bizonyos fejlődési fokán. Egy vagyon után hajtó, szorgalommal telt egyén százszorta jobb, mint egy tunya élet. A tunya élet még először ambícióval kell felteljen, ami még egy pár életet is igénybe vehet, míg a vágyait beteljesíteni kívánó szorgalmasnak már csak rá kell jönnie, hogy olyan is létezik, mint belső vágy, talán nevezzük belső éhségnek. Neki már megvan a képessége a törekvésre, megvan a tenni akarása, így csak a célt kell megváltoztatnia, mert az eszköz már rendelkezésére áll. Az ambíciós embernek viszont hiányzik a türelme, mert mindig kell előznie vagy másokat vagy önmagát.
Törekvő embernek nevezem, azt a személyt, aki az említett ambícióját át alakította és teljes dinamizmusával a belső éhségének a kielégítéséért dolgozik. A törekvésnek a türelem már inkább a kísérője, illetve a törekvés megtanít minket a türelme. Ennek a felismerése akkor következik be, amikor rájövünk, hogy a belső értékek a türelem táptalaján fejlődnek.
Az ambícióval elérjük a kisebb, az alacsonyabb tudást, és pedig azt, hogyan tudjuk testünk számtalan igényeit kielégíteni. A spirituális törekvéssel elérjük a magasabb tudást, a bölcsességet és pedig a lélek megismerését.
A belső éhségről legtöbb ember nem is tud, egy eldugott része életének. A belső vágyak pedig itt vannak, csak az ember nem is veszi észre, hogy a külső vágyainak beteljesítése utáni sírása mögött valami más mélyebb dolog is van.
Napi Gyakorlatok
Ezt olvasd el minden reggel és ha időd engedi, este is:
“Isten az Ő legmagasabb és legmélyebb tulajdonságában Alázatosság. Ha azt kérdezzük Isten miért olyan nagy, akkor az azonnali válasz, hogy Ő azért nagy, mert Ő lélektelien alázatos. Isten mindentudó és mindenható, azonban az összes isteni tulajdonságai egyetlen Tulajdonságában, az Alázatosságában laknak. Ha Isten csak a mindenható Istent játszaná nekünk, akkor mi most nagyon kis fejlődést érhetnénk el. Azonban Ő teljes alázatossággal, mint egy őszinte koldus jön hozzánk, hogy fölébresszen bennünket önkéntes alvásunkból. Az, aki ismeri az alázatosság jelentőségét, igazán isteni. Az alázatosság nem a gyengeség jele. Az alázatosság nem álszerénység. Az alázatosság igazi isteniség.” Sri Chinmoy
A világ követése
Nem az én utam.
A világ vezetése
Nem az én utam.
Az én utam
Istennel együtt járni. (Sri Chinmoy)
A következő aforizmákat ill. mantrákat hozzáveszed az Első vagy a Második Héthetes gyakorlataidhoz. Tehát a napi hétszeri gyakorlataidban ezeket is elolvasod háromszor.
Hétfői Aforizmák
Egom beszél.
Alázatom cselekszik. (Sri Chinmoy)
Nem engedem,
Hogy büszke értelmem
Könyörtelenül megállítja
Alázatos szívemet.
Megtanítom elmémet, hogy
A szerény helyzettel elégedett legyen.
Megtanítom életemet, hogy
Az egyszerű javakkal elégedett legyen.
Minden képzeletemet felülmúlóan
Boldog vagyok.
A képzelet elmondja nekem,
Mit vagyok képes tenni.
A türelem megteszi helyettem.
Keddi Aforizmák
Csak akkor lehetek
Igazán boldog,
Amikor életfám eléri az égboltot,
Mialatt mélyen az
Alázatos föld szívébe
Gyökerezve állok.
Isten-szerető és Isten-szolgáló
Akarok lenni,
Sosem érhetem be
Korlátozott türelemmel.
Isten nem
Büszke nézeteimből él.
Ő alázatos odaadásomból él.
Szerdai Aforizmák
Isten nem
Büszke nézeteimből él.
Ő alázatos odaadásomból él.
Csak az alázatom tudja,
hogy kell értékelni és csodálni
Mások jó tulajdonságait.
Elmém az egyszerűségből
Zűrzavar-csatát kerekít.
Szívem az egyszerűségből
Megvilágosodás-győzelmet kerekít.
A türelem
Egyszerre
Isten és embernek is
Szent győzelemi titka.
Csütörtöki Aforizmák
Felfedeztem egy titkos utat,
Melyen elérhetem Isten Magasságát:
Egyszerűen megérintem
A legalantasabb ember
Legmocskosabb lábait.
Türelmem
Szívemben született.
Makacsságom
Értelmemben született.
Ha elmém egyszerűsége
És szívem tisztasága
Együtt növekedik,
Elképzelhetetlen szépséget
Hoznak létre.
Pénteki Aforizmák
Haladjak az egyszerűség
És az őszinteség útján
Az igazság eljön hozzám,
És barátságot köt velem.
A holnap gondolataival
Megvárom a holnapot.
Az isteni létrának
Az egyszerűség
Az első foka.
Az őszinteség a második,
Az alázat a harmadik.
A tisztaság a negyedik
és legmagasabb foka.
Lélekteljes türelmem
Gyümölcsöző béke-létrám
Első foka.
Szombati Aforizmák
Az isteni létrának
Az egyszerűség
Az első foka.
Az őszinteség a második,
Az alázat a harmadik.
A tisztaság a negyedik
és legmagasabb foka.
Elmém,
Ha a leggyorsabban akarsz fejlődni,
Azt kellene látnod és érezned,
Hogy kisebb vagy a legkisebbnél,
Alacsonyabb a legalacsonyabbnál –
Egy legjelentéktelenebb kis porszem vagy!
A lehetetlen mindig meghajlik
Türelem-hegyem előtt.
Vasárnapi Aforizmák
Ha a bölcsek türelmével
Tudok várni,
Nincs olyan dolog,
Amit ebben az életben
El ne érhetnék.
Nem adom fel! Sosem adom fel!
Mert ezen a világon
Nincs semmi,
Ami megmásíthatatlanul
Megváltoztathatatlan.
Abban a pillanatban, amikor alázatos vagyok,
Egység-fényem
Köröskörül szétterjed.
Egyszerűségem
Haladó tanfolyam.
Légy türelmes szívem!
Légy dinamikus életem!
Isten jobban fog szeretni.
Hogyan tovább?
Most befejeztél egy tanfolyamot, amelyet Héthetesnek nevezünk. Azonban, ha igazán belenézel a lényedben történt változásokba, akkor látod, hogy tulajdonképpen nem fejeztél be semmit, hanem elkezdtél valamit. Megnyílt belsőleg előtted valami felismerés és ezen tudati felismerés segítségével elkezdtél egy új életet. Egy olyan élet elején állsz, amely kikerüli a szenvedést, a világgal szembeni értelmetlen harcot és puha párnával fog ki, amikor átugrod az akadályokat, hogy ne üsd meg magad.
Egy új élet, amely nem könnyű, de látod, hogy értelme van, talán egyetlen életforma, amelynek értelme van, mert a belső értékeidre épít, tisztán, őszintén. Egy érték-élet, nem pedig érdek-élet. Ezért erkölcsi kincstárad halmozására ösztökél és így nem csak örömet ígér, mint számtalan dolog a világban, hanem örömmel áraszt el. Miért?
Azért, mert az új életmódoddal nem megpróbálsz megszerezni dolgokat magadnak, hogy birtoklásukon keresztül beteljesülj, hanem te magad válsz azzá, amit birtokolni érdemes. Ezért beteljesülésed önmagadban hordozod. Ezért felismerted, hogy te, csak te vagy az érték, amit birtokolni érdemes.
Ha meg akarod érteni önmagad,
Ne vizsgáld,
Csak szeresd magad.
Őszintébben, lélektelibben
És odaadóbban. (Sri Chinmoy)
Felismerted azt is, hogy ez az érték mindig is benned volt, csak nem figyeltél rá, ezért nem tudtad, hogy feltétel nélkül jó, tiszta, őszinte, szeretetteljes, odaadó szeretet forrás vagy és ennek megvalósítása nem mások viselkedésének a függvénye.
Az új életed alaptörvénye, hogy nincs megállás, csak folytonos fejlődés van. Mindig csak több és jobb lehet, mint ami van. Mindig többet tehetsz és mindig többé válsz. Mindig túlszárnyalod azt, amit a jónak, a szeretetnek, az isteninek képzelsz, mindig van azon túl jobb, több szeretet és tökéletesebb tökéletesség. Az isteninek nincs határa, az határtalan és az öntúlszárnyaló spirituális életvitelünk összekapcsolja rajtunk keresztül a végest a végtelennel.
Mindig tehetsz többet.
Szeretett Legfelsőbb Uram Ezt mondja nekem,
Mielőtt megteszem,
Miközben teszem
És miután megtettem. (Sri Chinmoy)
A spirituális élet egyetlen dolog a Földön, amibe nem lehet beleunni, ami nem folytonos ismétlésekben botladozik. Ahol nem a tegnap ismétlésébe fáradsz és öregedsz bele. A spirituális életben folyamatosan új éneddel találkozol és új inspirációkkal, új képességekkel, új kihívásokkal.
Az új életed megtanít, hogy az önfegyelem nem kínzókamra, hanem örömforrás, mert az önmeghódítás az egyetlen értelme a földi létnek, a beteljesülésnek.
Fegyelmezd magad,
Fegyelmezd magad!
Fegyelmezett életed
Megdicsőíti a képességed
És megsokszorozza Isten Bizalmát benned.
Fegyelmezd magad,
Fegyelmezd magad. (Sri Chinmoy)
Többé válsz. Magasabb tudattal rendelkezel, mint azelőtt. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudod megérteni a másként élőket. Egyáltalán nem. Ez azt jelenti, hogy bárha te megtanultál egy új nyelvet, amelyet ők nem ismernek és ezért erre a területre nincs bejáratuk, te mégis ismered a régi nyelvet és neked megvan hozzájuk a bejáratod. Egyszerűen több nyelvet ismersz.
Szeretném megköszönni, hogy megpróbáltad, kitartottál és felismerted. Szerintem az világos, hogy tovább kell menned, ha már rátaláltál egy napfényes útra. Az igazi istenkeresők számára a spiritualitás egyirányú utca. Ne gondolj vissza térésre! Hiszen, amit most otthagysz, azt nagyon jól ismered, az már talán a torkodon jön ki. Mindig csak előre nézz és lassan, de folyamatosan előre menj!
Ajánlom következő lépésedhez a Sri Chinmoy Bölcsesége című könyvet. Ne olvasd elejétől végig, hanem a tartalom szerint válassz ki magadnak részeket, amit úgy érzel, hogy érdekel. Hagyd, hogy bentről érezd, mi kell neked."
Szeretettel:)
Anima
Így, amint az Első Héthetest végzed, ehhez még hozzáveszed a Harmadikat. Azután a következő héten végzed a Második Héthetest és ismét hozzáveszed az itt lévő dolgokat. Tehát első hét 1+3, második hét 2+3 és így tovább váltjuk őket az elkövetkező hét héten keresztül. A Harmadik Héthetes végén találsz még ajánlatokat a későbbi utazásodhoz.
(A világ követése
Nem az én utam.
A világ vezetése
Nem az én utam.
Az én utam
Istennel együtt járni. Sri Chinmoy)
Harmadik Héthetes
Az alázatosság
Az alázatosság a fő joker. Az alázatosság az élet spirituális átalakításában minden más eszköznél többet ér. A tudatlanság elleni harcban az alázatosság a páncélöltöny, a garancia arra, hogy nem sebesülsz meg, nem esel le. A spirituális fejlődésben az oly sokszor emlegetett esés, illetve sivatag állapot legtöbbször a büszkeség fellángolásával kezdődik, az a kiváltó oka, ami azért jön be, mert elbízzuk magunkat. Fejlődésünk bizonyos szakaszában úgy képzeljük, hogy az elért fejlődési lépcsőt a mi saját erőnkből (az ego erejéből) értük el. De hogyan is lehetne az ego erejéből egy egoból való visszavonulási folyamatot létrehozni. Amikor azt érezzük, hogy lám csak milyen szuperek voltunk, akkor jön a baj. Viszont ha az alázatosság szokásunkká válik, akkor a büszkeségünk nem tud uralni bennünket.
Az alázatosság a lehető legjobb üzlet, mert egonkat másoknak adjuk. Ez képletesen értendő, mert az egonkat nem olyan könnyű odaadni. Viszont az alázatosság a mi büszkeségünk rovására, mások egoját építi fel, ha a másik belemegy ebbe a játékba. Az emberek általában mindig örömet találnak a másik ember alázatosságában. Egyszerűen jól érzik magukat egy alázatos ember környezetében.
Egom beszél.
Alázatom cselekszik. (Sri Chinmoy)
Ha valakivel alázatos vagy, akkor nagynak tartod őt, talán nagyobbnak is, mint magadat, és ezt ki is fejezed. Hogy aztán miért tartod őt nagynak, az más kérdés. Nagynak tarthatod az érdemeiért, mert átlagon fölüli dolgokat valósít meg, de nagynak tarthatod egyszerűen azért is, mert Istent, és ezáltal magadat látod benne. Ez az igazi alázatosság alapja. Az igazi, őszinte, magától működő alázatosság az isteni szeretet útitársa.
A Mesteremtől olvastam, hogy a fa, amelynek gyümölcse van és ezáltal valamit adni tud, lehajtja az ágait, míg az olyan fa, amely semmit sem terem, magasan hordja ágait. Így van ez az emberekkel is. Akiben van valami értékes, az szerény lesz, mert így tudja átadni az értékét, vagyis úgy, hogy mások elérjék őt. Persze ez azért is így van, mert aki értékkel rendelkezik, ítélő képességgel is rendelkezik, vagyis tudja, hogy értéke, akkor is ha kimagasló, mégsem határtalan.
A szerénység végül is az énünk nagyon szigorú, azonban tárgyilagos felmutatása. A szerénység nem mutathat többet, mint akik vagyunk, de nem mutathat kevesebbet sem, mert ez már álszerénység lenne. Az álszerénységnek nagyon sok ember esik áldozatául, megjátszva a szerényebbnél is szerényebbet, miközben ő igenis tudatában van igazi értékének, vagyis tudja, hogy több, mint amit mutat. Mindenképpen szerény akar lenni, illetve abban éli ki önmagát, hogy szerénynek látszódjon. Az álszerénységben az ego erősödik és virágzik, akkor is ha szenved, amiért megjátszott szerénységének nem mondanak ellent. Ez legalább annyira ártalmas az embernek, mint a büszkeség, ha nem ártalmasabb, mert ez tudatos szokott lenni, míg a büszkeség nem mindig tudatos, legtöbbször a belső üresség, illetve a tudatlanság eredménye. Egy tudatos álszerénység sokszor elviselhetetlenné tud tenni egy embert, mert még az önsanyargatás keserűsége is hozzá kapcsolódik.
A szerénységet azonban lehet fokozni is. Szerény, szerényebb, alázatos. Alázatosság nélkül egyáltalán nincs spirituális fejlődés, mert csak az alázatosság képes az ego fő tartóoszlopát, a büszkeséget átvágni.
Az alázatosság más ember, emberek iránti, belsőleg vagy külsőleg kifejezett tudatos szerénység. Illetve annál is több. Azért több, mert az alázatosság gyakorlásakor önmagunkat nem csak a valódi szintünknek megfelelően prezentáljuk, hanem kiürítjük és ezáltal a másik alá helyezzük, attól függetlenül, hogy milyen ember az illető. Persze ennek álszerénységnek kellene lennie, gondolod most magadban. Azonban ez azért nem így van, mert az alázatosság esetén, az illetőben valami miatt őszintén egy magas lényt látunk. Miért tud ez létrejönni? Azért, mert ebben a folyamatban az ember egy alapvető ego tulajdonságától megválik, a büszkeségtől, míg az álszerénység esetében ez nem jön létre. Az alázatosság a büszkeség tudatos feladása.
Ezt nem könnyű megtenni. Az emberi egonak meg van azért a tartása és az értékelési skálája, ezért ő tudja hová kell behelyezni önmagát. Azonban az alázatosság ezt a skálát, ezt az értékrendszert semmibe veszi és ez által az egot is semmibe veszi és pontosan ez benne az érdekes és értékes. Ha hajlandó vagy az alázatosság őszinte, belső játékát elsajátítani, akkor minden esélyed meg van az egodból kinőni és önmagadat kívülről nézni. Ez pedig a problémáid megszűnését jelenti.
Egy spirituális ember azért tudja az alázatosság játékát játszani, mert ő mindenben Istent látja. Minden élőlényben, de különösképpen minden emberben. Na persze ez sem könnyű, de olvasd csak el „A spiritualitás mértékegysége” fejezetet, ahol le van írva, hogy a tüskék mögött a rózsát kell látnod. Ha igyekszel a teremtményben, illetve annak minden egyes tagjában a Teremtőt látni, mert ez a belső valóság, akkor mindenkor képes leszel az alázatosságot gyakorolni. Mindig sokat számit, hogy ki áll bizonyos dolog mögött. Például vegyem ismét a kedvencemet, a kutyát. Egy ember általában egy kutya fölött elnéz, nem törődik vele, mert az csak egy kutya. Azonban figyeld meg, ha egy olyan ember kutyájáról van szó, akit ismer, szeret vagy nagyra értékel az ember, akkor teljesen másként néz a kutyára is, mint egyébként. Érdekes módon meglát valamit a kutyában, vagy talán megérez. Viszont ennek semmi más oka nincs, mint hogy a gazdát vetíti a kutyusra, vagy mondjam úgy, hogy a „gazdát látja” a kutyusban. Persze az is lehet, hogy csak a híres gazda miatt, az ember szerény, mondhatnám alázatos lesz a kutyával szemben. A példánkat még az sem rontja el, ha ez esetleg csak érdek vagy hízelgésből jön létre.
Az ember a kutyát csak beszerezte, ezért a gazdája, míg Isten az embert teremtette, na persze a kutyát is. Minden egyes ember Isten teremtménye, ezáltal nem csak a gazdája. Ha ilyen szemmel nézel az emberre, akkor nem nézel át fölötte, még akkor sem, ha az ego szintjén, ha gazdaság-társadalmi szinten esetleg alattad van.
Így a spirituális ember alázatossága a másik ember iránti őszinte, belső értékeléséből születik. Abból az értékelésből, amely bármelyik élőlényben az egyetemes Élőlényt (a „gazdát”) képes érezni.
Felfedeztem egy titkos utat,
Melyen elérhetem Isten Magasságát:
Egyszerűen megérintem
A legalantasabb ember
Legmocskosabb lábait. (Sri Chinmoy)
Ez egy érdekes és mondhatnám megdöbbentő idézet az értelem számára, azonban valószínű, hogy ez a felszabaduláshoz és a kötetlenséghez vezető leggyorsabb út.
“Isten az Ő legmagasabb és legmélyebb tulajdonságában Alázatosság. Ha azt kérdezzük Isten miért olyan nagy, akkor az azonnali válasz, hogy Ő azért nagy, mert Ő lélektelien alázatos. Isten mindentudó és mindenható, azonban az összes isteni tulajdonságai egyetlen Tulajdonságában, az Alázatosságában laknak. Ha Isten csak a mindenható Istent játszaná nekünk, akkor mi most nagyon kis fejlődést érhetnénk el. Azonban Ő teljes alázatossággal, mint egy őszinte koldus jön hozzánk, hogy fölébresszen bennünket önkéntes alvásunkból. Az, aki ismeri az alázatosság jelentőségét, igazán isteni. Az alázatosság nem a gyengeség jele. Az alázatosság nem álszerénység. Az alázatosság igazi isteniség.” Sri Chinmoy
Tehát itt van egy gyógyszer, amely általában az emberi szenvedést képes lenne megszüntetni, sőt ez nem csak tüneti kezelés, hanem a kórt tövéből képes kiirtani. Mármint azt, hogy ne az egocentrizmust éljünk. A használatának van azonban egy nagy akadálya, éspedig az, hogy az egonk allergiás az alázatra. Az ego büszkesége ütközik az alázattal és sokkot vált ki az ember mivoltában.
Mi is a büszkeség, amelyet fel kell adnunk, ahhoz, hogy képesek legyünk másokban Istent látni és önmagunkban Istent érezni.
A büszkeség az ego lélegzete. A büszkeség az ego fő tartóoszlopa, alapvető tulajdonsága. A büszkeség nem egy aktus, nem csak azt jelenti, hogy valakit lekicsinylünk. A büszkeség egy, az énemhez szervesen hozzátartozó belső érzés, egy álláspont, amely jogosan vagy jogtalanul azt állítja, hogy jobb vagyok mint mások és ezt az állapotot hajlandó vagyok meg is védeni, ezért harcba is szállok.
A büszkeség a történelmünkben és a jelenünkben is emberek millióit ölte és öli meg. Az egyéni vagy közösségi, úgy mint nemzeti vagy vallási büszkeség miatt egyéneket, tömegeket, vagy akár népeket is öltünk meg. A büszkeség az egyénben tud és kell megszűnjön.
Büszke értelmem
Könyörtelenül megállítja
Alázatos szívemet.
Az ego megsemmisítése lehetetlen a büszkeség legyőzése nélkül. Hiszen ez a tulajdonság az ego éltetője, és mint az ego vére biztosítja számára az életerőt. Ez a tőlünk szinte elválaszthatatlan hamis belső érzés, abból a téves hitből ered, hogy az igazi vagy beképzelt jó tulajdonságaink és képességeink valóban a sajátjaink. Ezek azonban vagy velünk született, vagyis előző életeinkből magunkkal hozott, vagy most ránk hullott ajándékok. Ezek egyáltalán nem a mi szerzeményeink. Jó tulajdonságaink és képességeink Isten Kincstárának tartozékai vagyis az isteni egyetemes pozitív erő töltetei, amelyeket Isten tetszése szerint időlegesen, használatunkra bocsát. Ezért jó tulajdonságaink és képességeink valódi tulajdonosa és rendelkezője maga az Istentudat. Egyedül Ő dönt, hogy kinek mennyit, meddig és mikor ad az univerzális közös tudati kincstárból és annak megfelelő szerepet játszat el vele. Egyedül Ő dönt, hogy kit mikor, milyen módon, például betegség vagy halállal tesz képtelenné, megszüntetve az embert, mint az isteni tulajdonságok és képességek időlegesen felragyogó szent János bogarát, hogy aztán egy másik életben, emberben azokat vagy még tökéletesebb tulajdonságokat és képességeket ismét felvillantson. Ez az Ő saját Játéka.
A különbség
A büszkeség és az alázat között ez:
A büszkeség önmagát akarja kinyilvánítani,
Az alázatosságot pedig
Maga Isten nyilvánítja ki. (Sri Chinmoy)
Ezért az isteni tulajdonságok és képességek az egyént úgy mondva kísérik de nem alkotják, rendelkezésére állnak de elhagyhatják. Ebben az esetben a képességeink és az általuk létrejött megvalósítások úgy eltűnnek mintha nem is lettek volna.
Spirituális fejlődésünkben előbb vagy utóbb el kell jönni a pillanatnak, amikor ennek a ténynek a felismerése miatt, saját jó tulajdonságainktól és képességeinktől el kell váljunk. Nem abban az értelemben, hogy elutasítjuk őket, hogy nem élünk velük, hanem abban az értelemben, hogy jóllehet együtt élünk velük továbbra is, de csak mint velünk együtt utazó hasznos barátoknak tekintjük őket de nem tulajdonunknak, nem saját tartozékunknak. Ez azt jelenti, hogy használjuk őket de nem tekintjük saját énünk alkotóelemeinek. Ez pedig az emberi végesség felismerése és a büszkeség halála.
Csak akkor lehetek
Igazán boldog,
Amikor életfám eléri az égboltot,
Mialatt mélyen az
Alázatos föld szívébe
Gyökerezve állok.
Ez legkönnyebben a hála erejével érhető el. Minden alkalommal amikor jó tulajdonságaink felszínre jönnek, amikor isteni képességeink kinyilvánulnak hálát kell érte éreznünk. Ki iránt? Hát az igazi tulajdonos, Isten iránt. Hálát kell adnom, hogy nálam tartja őket, hogy szabadon rendelkezésemre bocsátotta azokat. Ezzel a hálával együtt föl kell ajánlanom őket, Isten Lábaihoz kell helyeznem őket. Így minden alkalommal tudatosítom magamban, hogy nem én vagyok a tulajdonos és nem is ragaszkodom a tulajdonságaimhoz, képességeimhez. Ezáltal büszkeségünk várát sikeresen ostromoljuk.
Büszkeségünkkel illetve felsőbbrendű érzésükkel lehetetlen, hogy a spiritualitás lényegét, az egységet meg tudjuk valósítani. Még csak meg sem tudjuk közelíteni, mert hiszen a büszkeség még csak az egység megértésének a lehetőségét is elzárja előlünk. Büszkeség és egység két ellentétes dolog. Valóban csak akkor érezhetünk másokkal egységet, ha alázatosak vagyunk. Minden egyéb csak színjáték. Az őszinte alázatosság csak a büszkeség nélküli állapotban létezhet. Vagyis: az alázatosság büszkeség-mentesség. Ez egy olyan állapot amikor állandóan tudatában vagyunk annak, hogy nem mi vagyunk jó tulajdonságaink és képességeink birtokosa és emiatt nem hasonlítjuk többé magunkat másokhoz. Csak ekkor lehetünk képesek fejünket teljes őszinteséggel társaink előtt meghajtani, ha nem csak „alázatosságot” gyakorlunk de úgyis tudjuk, hogy mi vagyunk a jobbak, ha másért nem hát azért mert alázatosságot mutatunk.
Ha büszkeséggel vagyok
Alázatos,
Akkor alázatosság-bohóc vagyok. (Sri Chinmoy)
Ezért fejet kell hajtanunk saját pozitív tulajdonságaink és képességeink előtt is, mert nem a mi folyószámlánkról erednek, hanem csak az isteni hitelkártya eredményei.
Mi mindnyájan csupán üres bevásárló kosarak vagyunk, amelyet a Teremtő a kozmikus boltjában, ilyen vagy olyan dolgokkal telerakott, hogy majd ezeket használva, ezeket átélve, sokszor ezekkel megküzdve éljünk. Ez fejlődésünk érdekében történik. Csak ezzel a hozzáállással tudunk másokkal egységet érezni.
Ez a hozzáállás a tulajdonságainkhoz és képességeinkhez, hasonlóan az újjászületés hitünkhöz, segít abban, hogy másokkal egy szinten érezzük magunkat. Mások tökéletlenségeit az újjászületés tükrében sajátomnak tudom tekinteni, mert azokat úgy nézem, mint az általam - bárha már túlszárnyalt, - birtokolt tökéletlenségeket, amelyek még talán szerepet játszathatnak az életemben, de nem olyan jellemzőek, mint ahogy esetleg másoknál tapasztalom. Ugyanígy képes az ember a saját pozitív tulajdonságai és képességeitől leválva másokkal egy szintre menni, hiszen ezen hasonlat szerint, ugyanazt az üres kosarat látom a másikban is, mint önmagamban, egyik sem több, mint a másik. Tehát a másik ember előtti alázatosságom az isteni Játék előtti alázatosságom.
Pontosan ezért tulajdonságaink és képességeink nem is állnak mindig saját kényünk, kedvünk szerint a rendelkezésünkre. Vagy bejönnek amikor igényünk van rájuk vagy sem. Ilyenkor vagy ügyeseknek tekintjük magunkat vagy sem. Nem tőlünk függ. Nem a mi érdemünk. Ugyanúgy az sem a mi hibánk ha későn vagy egyáltalán nem jönnek be és baklövést követünk el. Tehát nem kell sem büszkék legyünk sem pedig szemrehányást nem kell tennünk magunknak, hiszen egy nem általunk irt darab szereplői vagyunk.
Egy szerepet játszunk az isteni forgatókönyv szerint és ennek a forgatókönyvnek a egyik jellemzője pontosan az, hogy a tulajdonság és képességi felszereltségünk által van megszabva. Sok tulajdonságunk, képességünk van, amely könnyűvé teszi szerepünket, ugyanakkor sok hiányosság, amely nem enged jól játszani. Ahhoz, hogy felismerjük az isteni játékot, tudatosak kell legyünk az egész játékban, ami azt jelenti, hogy mások életét ugyanúgy kell látnunk, értékelnünk, mondhatnám belsőleg átélnünk, mint sajátunkat. Másik oldalról fogalmazhatnék úgy is, hogy ne csak másokat, hanem önmagamat is kívülről lássam.
Ez a felismerési folyamat ki kell teljesedjen bennünk, mert ez a spiritualitás, ez vezet a tökéletességhez és ezért fel kell adjuk az önfurdalást okozó felelősséget a jóért is meg a rosszért is. Azonban a társaink tetteivel is ugyanígy kell eljárnunk, hiszen, a játékban nincs különbség köztünk. Akkor sem ha a társunk kimondottan rossz ember lett, mert a kosárban dolgai voltak, amelyekkel nem tudott elbánni és így nem az erkölcsi értékeire helyezte a hangsúlyt, veszített. Azonban ezt el vagy megítélni nem a színész kollega feladata, hanem a Rendezőé. Tehát semmi más sem létezhet, csak az Isteni Akarat, a forgatókönyv szerzője, amely előtt mindig fejet kell hajtanunk, függetlenül attól, hogy jót vagy rosszat vár el tőlünk, mi mindnyájan eszközei vagyunk.
Minden egyes egyén
Számára szükséges,
Hogy bölcs, alázatos
És önátadó legyen,
Ha Isten választott és tökéletes
Eszközévé akar válni. (Sri Chinmoy)
Tehát ily módon lehetünk képesek büszkeségünk ragacsos enyvét magunkból kimosni és az alázatosságba belenőni. Ha ez megtörténik, akkor a szerénység kérdése már fel sem tevődik.
Az egyszerűség
Ha minden dologból, amelyet kívánunk, amelyet szeretnénk magunknak megszerezni kivonjuk az ami a fölösleg, akkor az marad, amire valóban szükségünk van. Ez egyszerűség a külső életünkben.
Ha minden megjelenési szokásunkból, a világgal szembeni bemutatkozásunkból kivonjuk azt, ami fölösleges, akkor az marad, akik mi valójában a tükör előtt „négyszemközt” vagyunk. Ez egyszerűség a belső életünkben.
Persze nem egy egyszerű dolog egyszerűnek lenni, hiszen a világ csábításból áll és az értelem azt hiszi, hogy minél komplikáltabb valami, annál jobb. Minél nehezebben érthető, annál tökéletesebb. Pedig a nagyszerű dolgok, nagyon egyszerűek.
Ha a mai világban több lenne
Az egyszerűség,
Akkor a mai világban
Végtelenül több öröm lenne,
Mint amennyi most van. (Sri Chinmoy)
Egyszerűvé is válni kell, nem lehet kierőltetni, hiszen az megjátszás és elégedetlenséggel jár. Vannak emberek, akik azért élnek egyszerűen, mert körülményeik nem engednek nekik egyebet, de attól nem biztos, hogy boldogak.
Egyszerűség, kedvesség és megbocsátás -
E három a kereszténység életfájának
Három legerősebb ága. (Sri Chinmoy)
Türelem
Az értelemnek a türelem egész bizonyosan nem a veleszületett tulajdonsága. Az értelem valahogy tudja, hogy az idő ellene dolgozik, illetve tudatában van az emberi élet végességének. Ezért aztán siet és türelmetlen, amiből sok problémát szerez gazdájának. Sokszor azzal hibázik, hogy azt próbálja megszerezni, ami nem is neki való lenne, amire abszolút szüksége nincs, hanem csak úgy egyszerűen kívánja, vagy pedig csak azért, mert másoknak van. Persze aztán valamikor rájön, hogy az fölösleges volt, de addig sok minden egyebet elmulaszt és sok terhet a nyakába vesz. Viszont az ember nagyon sokszor azzal is hibázik, hogy a dolgokat nem a számára megfelelő időben szerzi meg. Ez is türelmetlenségének a következménye, ami miatt mondjuk nem békés az élete.
A türelem egy erény, amelyet érdemes és meg kell szereznünk.
A vágyak megvalósításáért történő erőfeszítés is egy fajta törekvés, amit ambíciónak nevezünk. Maga az ambíció nem rossz dolog az ő maga idejében, az ember bizonyos fejlődési fokán. Egy vagyon után hajtó, szorgalommal telt egyén százszorta jobb, mint egy tunya élet. A tunya élet még először ambícióval kell felteljen, ami még egy pár életet is igénybe vehet, míg a vágyait beteljesíteni kívánó szorgalmasnak már csak rá kell jönnie, hogy olyan is létezik, mint belső vágy, talán nevezzük belső éhségnek. Neki már megvan a képessége a törekvésre, megvan a tenni akarása, így csak a célt kell megváltoztatnia, mert az eszköz már rendelkezésére áll. Az ambíciós embernek viszont hiányzik a türelme, mert mindig kell előznie vagy másokat vagy önmagát.
Törekvő embernek nevezem, azt a személyt, aki az említett ambícióját át alakította és teljes dinamizmusával a belső éhségének a kielégítéséért dolgozik. A törekvésnek a türelem már inkább a kísérője, illetve a törekvés megtanít minket a türelme. Ennek a felismerése akkor következik be, amikor rájövünk, hogy a belső értékek a türelem táptalaján fejlődnek.
Az ambícióval elérjük a kisebb, az alacsonyabb tudást, és pedig azt, hogyan tudjuk testünk számtalan igényeit kielégíteni. A spirituális törekvéssel elérjük a magasabb tudást, a bölcsességet és pedig a lélek megismerését.
A belső éhségről legtöbb ember nem is tud, egy eldugott része életének. A belső vágyak pedig itt vannak, csak az ember nem is veszi észre, hogy a külső vágyainak beteljesítése utáni sírása mögött valami más mélyebb dolog is van.
Napi Gyakorlatok
Ezt olvasd el minden reggel és ha időd engedi, este is:
“Isten az Ő legmagasabb és legmélyebb tulajdonságában Alázatosság. Ha azt kérdezzük Isten miért olyan nagy, akkor az azonnali válasz, hogy Ő azért nagy, mert Ő lélektelien alázatos. Isten mindentudó és mindenható, azonban az összes isteni tulajdonságai egyetlen Tulajdonságában, az Alázatosságában laknak. Ha Isten csak a mindenható Istent játszaná nekünk, akkor mi most nagyon kis fejlődést érhetnénk el. Azonban Ő teljes alázatossággal, mint egy őszinte koldus jön hozzánk, hogy fölébresszen bennünket önkéntes alvásunkból. Az, aki ismeri az alázatosság jelentőségét, igazán isteni. Az alázatosság nem a gyengeség jele. Az alázatosság nem álszerénység. Az alázatosság igazi isteniség.” Sri Chinmoy
A világ követése
Nem az én utam.
A világ vezetése
Nem az én utam.
Az én utam
Istennel együtt járni. (Sri Chinmoy)
A következő aforizmákat ill. mantrákat hozzáveszed az Első vagy a Második Héthetes gyakorlataidhoz. Tehát a napi hétszeri gyakorlataidban ezeket is elolvasod háromszor.
Hétfői Aforizmák
Egom beszél.
Alázatom cselekszik. (Sri Chinmoy)
Nem engedem,
Hogy büszke értelmem
Könyörtelenül megállítja
Alázatos szívemet.
Megtanítom elmémet, hogy
A szerény helyzettel elégedett legyen.
Megtanítom életemet, hogy
Az egyszerű javakkal elégedett legyen.
Minden képzeletemet felülmúlóan
Boldog vagyok.
A képzelet elmondja nekem,
Mit vagyok képes tenni.
A türelem megteszi helyettem.
Keddi Aforizmák
Csak akkor lehetek
Igazán boldog,
Amikor életfám eléri az égboltot,
Mialatt mélyen az
Alázatos föld szívébe
Gyökerezve állok.
Isten-szerető és Isten-szolgáló
Akarok lenni,
Sosem érhetem be
Korlátozott türelemmel.
Isten nem
Büszke nézeteimből él.
Ő alázatos odaadásomból él.
Szerdai Aforizmák
Isten nem
Büszke nézeteimből él.
Ő alázatos odaadásomból él.
Csak az alázatom tudja,
hogy kell értékelni és csodálni
Mások jó tulajdonságait.
Elmém az egyszerűségből
Zűrzavar-csatát kerekít.
Szívem az egyszerűségből
Megvilágosodás-győzelmet kerekít.
A türelem
Egyszerre
Isten és embernek is
Szent győzelemi titka.
Csütörtöki Aforizmák
Felfedeztem egy titkos utat,
Melyen elérhetem Isten Magasságát:
Egyszerűen megérintem
A legalantasabb ember
Legmocskosabb lábait.
Türelmem
Szívemben született.
Makacsságom
Értelmemben született.
Ha elmém egyszerűsége
És szívem tisztasága
Együtt növekedik,
Elképzelhetetlen szépséget
Hoznak létre.
Pénteki Aforizmák
Haladjak az egyszerűség
És az őszinteség útján
Az igazság eljön hozzám,
És barátságot köt velem.
A holnap gondolataival
Megvárom a holnapot.
Az isteni létrának
Az egyszerűség
Az első foka.
Az őszinteség a második,
Az alázat a harmadik.
A tisztaság a negyedik
és legmagasabb foka.
Lélekteljes türelmem
Gyümölcsöző béke-létrám
Első foka.
Szombati Aforizmák
Az isteni létrának
Az egyszerűség
Az első foka.
Az őszinteség a második,
Az alázat a harmadik.
A tisztaság a negyedik
és legmagasabb foka.
Elmém,
Ha a leggyorsabban akarsz fejlődni,
Azt kellene látnod és érezned,
Hogy kisebb vagy a legkisebbnél,
Alacsonyabb a legalacsonyabbnál –
Egy legjelentéktelenebb kis porszem vagy!
A lehetetlen mindig meghajlik
Türelem-hegyem előtt.
Vasárnapi Aforizmák
Ha a bölcsek türelmével
Tudok várni,
Nincs olyan dolog,
Amit ebben az életben
El ne érhetnék.
Nem adom fel! Sosem adom fel!
Mert ezen a világon
Nincs semmi,
Ami megmásíthatatlanul
Megváltoztathatatlan.
Abban a pillanatban, amikor alázatos vagyok,
Egység-fényem
Köröskörül szétterjed.
Egyszerűségem
Haladó tanfolyam.
Légy türelmes szívem!
Légy dinamikus életem!
Isten jobban fog szeretni.
Hogyan tovább?
Most befejeztél egy tanfolyamot, amelyet Héthetesnek nevezünk. Azonban, ha igazán belenézel a lényedben történt változásokba, akkor látod, hogy tulajdonképpen nem fejeztél be semmit, hanem elkezdtél valamit. Megnyílt belsőleg előtted valami felismerés és ezen tudati felismerés segítségével elkezdtél egy új életet. Egy olyan élet elején állsz, amely kikerüli a szenvedést, a világgal szembeni értelmetlen harcot és puha párnával fog ki, amikor átugrod az akadályokat, hogy ne üsd meg magad.
Egy új élet, amely nem könnyű, de látod, hogy értelme van, talán egyetlen életforma, amelynek értelme van, mert a belső értékeidre épít, tisztán, őszintén. Egy érték-élet, nem pedig érdek-élet. Ezért erkölcsi kincstárad halmozására ösztökél és így nem csak örömet ígér, mint számtalan dolog a világban, hanem örömmel áraszt el. Miért?
Azért, mert az új életmódoddal nem megpróbálsz megszerezni dolgokat magadnak, hogy birtoklásukon keresztül beteljesülj, hanem te magad válsz azzá, amit birtokolni érdemes. Ezért beteljesülésed önmagadban hordozod. Ezért felismerted, hogy te, csak te vagy az érték, amit birtokolni érdemes.
Ha meg akarod érteni önmagad,
Ne vizsgáld,
Csak szeresd magad.
Őszintébben, lélektelibben
És odaadóbban. (Sri Chinmoy)
Felismerted azt is, hogy ez az érték mindig is benned volt, csak nem figyeltél rá, ezért nem tudtad, hogy feltétel nélkül jó, tiszta, őszinte, szeretetteljes, odaadó szeretet forrás vagy és ennek megvalósítása nem mások viselkedésének a függvénye.
Az új életed alaptörvénye, hogy nincs megállás, csak folytonos fejlődés van. Mindig csak több és jobb lehet, mint ami van. Mindig többet tehetsz és mindig többé válsz. Mindig túlszárnyalod azt, amit a jónak, a szeretetnek, az isteninek képzelsz, mindig van azon túl jobb, több szeretet és tökéletesebb tökéletesség. Az isteninek nincs határa, az határtalan és az öntúlszárnyaló spirituális életvitelünk összekapcsolja rajtunk keresztül a végest a végtelennel.
Mindig tehetsz többet.
Szeretett Legfelsőbb Uram Ezt mondja nekem,
Mielőtt megteszem,
Miközben teszem
És miután megtettem. (Sri Chinmoy)
A spirituális élet egyetlen dolog a Földön, amibe nem lehet beleunni, ami nem folytonos ismétlésekben botladozik. Ahol nem a tegnap ismétlésébe fáradsz és öregedsz bele. A spirituális életben folyamatosan új éneddel találkozol és új inspirációkkal, új képességekkel, új kihívásokkal.
Az új életed megtanít, hogy az önfegyelem nem kínzókamra, hanem örömforrás, mert az önmeghódítás az egyetlen értelme a földi létnek, a beteljesülésnek.
Fegyelmezd magad,
Fegyelmezd magad!
Fegyelmezett életed
Megdicsőíti a képességed
És megsokszorozza Isten Bizalmát benned.
Fegyelmezd magad,
Fegyelmezd magad. (Sri Chinmoy)
Többé válsz. Magasabb tudattal rendelkezel, mint azelőtt. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudod megérteni a másként élőket. Egyáltalán nem. Ez azt jelenti, hogy bárha te megtanultál egy új nyelvet, amelyet ők nem ismernek és ezért erre a területre nincs bejáratuk, te mégis ismered a régi nyelvet és neked megvan hozzájuk a bejáratod. Egyszerűen több nyelvet ismersz.
Szeretném megköszönni, hogy megpróbáltad, kitartottál és felismerted. Szerintem az világos, hogy tovább kell menned, ha már rátaláltál egy napfényes útra. Az igazi istenkeresők számára a spiritualitás egyirányú utca. Ne gondolj vissza térésre! Hiszen, amit most otthagysz, azt nagyon jól ismered, az már talán a torkodon jön ki. Mindig csak előre nézz és lassan, de folyamatosan előre menj!
Ajánlom következő lépésedhez a Sri Chinmoy Bölcsesége című könyvet. Ne olvasd elejétől végig, hanem a tartalom szerint válassz ki magadnak részeket, amit úgy érzel, hogy érdekel. Hagyd, hogy bentről érezd, mi kell neked."
Szeretettel:)
Anima
2010. október 27., szerda
Értelem,,,Szív....
Az iskola képezi az értelmet, de ki fejleszti a szívet? Az értelem megtanít, hogyan nyerhetünk, míg a szív tudja, hogy boldogan élhetünk. Az értelem zokog, ha veszít, a szív mosolyog, ha magából kiszakít. Az értelem szerepel, őnmagát megjátsza, a szív kilétét őszintén feltárja. Az értelem anyagi gazdagságra törekszik, míg a szív a tartós boldogsággal megelégszik. Az értelem elvárásból cselekszik, míg a szív csak önmagáért törekszik. Az értelem a külső teret birtokolni vágyik, míg a szív a belső tágasság fölött uralkodik. Az értelem rohan, a mát holnappá teszi, míg a szív a jelen nyugalmát lélegzi. Az értelem a múltat siratja, a szív pedig a jelent tágítja. Az értelem a jövőre épít, a szív a jelenben vidít. Az értelemnek sosincs ideje, a szívnak mindig eljön az ideje. Az értelem szívesen megváltoztatná a múltat, a szív nem sírja vissza a tavaji havat. Stressz az értelem tápláléka, nyugalom a szív lakomája. Az értelem vére a kétség, a szív tartalma az egység. Az értelem önmagában kételkedik, a szív biztonságával nem kérkedik. Az értelem életét félelem kíséri, a szív a folytonos nyugalmát élvezi. Az értelem a király nagyságáért imádkozik, a szív a szent jóságáért esedezik. Az értelem szenvedő lény, a szív nyugtató vény. Büszkén jótékonykodik az elme, szerényen ad a szív puszta jelenléte. Az értelem kérkedve aláírja adományát, a szív névtelenül megosztja önmagát. Az értelem célját keresi tévetegen, a szív hazaérkezett véglegesen.
Huh, de jólesett...:))
Anima
Huh, de jólesett...:))
Anima
Szeretet, szerelem...
Szerelmesek lehetünk bámibe, bárkibe...Lehet egy lélek, egy pillanat amibe még belehalni is jó, mert őszinte, mert szívből jön, mert szenvedélyes az a pillanat, azok az órák, napok, hetek, hónapok, évek....Élek.:)
Jó ez így.:)Nem egy testbe szerelmesnek lenni, hanem átélni minden gyönyörét annak, akit, amit, választottam és minden pillanatát kiélvezni. Ez egyfajta orgazmus. Szeretem.:) Ilyenkor álmodom a legszebb vágyaimat...
Anima
Jó ez így.:)Nem egy testbe szerelmesnek lenni, hanem átélni minden gyönyörét annak, akit, amit, választottam és minden pillanatát kiélvezni. Ez egyfajta orgazmus. Szeretem.:) Ilyenkor álmodom a legszebb vágyaimat...
Anima
Gondolat
Nem lehetsz messzebb, mint amit érzel. Egy a szívedben himbálódzó képpel. Emlékek sorakoznak bezárva,hintőporral takarva, akarattal lezárva, porral áztatva. Mert mondod szép. Szép volt és tanultál belőle, de hánysz tőle.
Miért teszed a padlásra? Ott senki nem látja? Te igen, és igazat adsz mikor feltörnek a kényes emlékek, de BEZÁROD, ELDUGOD, FELTÁROD, ELDOBOD, ELTÖRÖD, ÖSSZERAKOD, MEGRAGASZTOD, fejed vakarod...Akarod hinni, hogy ez nem volt a semmi, pedig benne élsz. A szíved tele harapással, sebekkel, marással, ragasztással, szerelemmel, szeretettel, féltelekkel, akarommal....
Míg az agyad egy része azt súgja, előre a távolba, de te ott ragadsz egy városba, magad kételyekkel bezárva. Mozog a Föld, kering a szív, míg az örvény leszív, mert ott a mély és oly kevély. Agyi stimuláció....
Merre is van? Keresed.
Közelebb, mint a tapintásod....Megtalálod:)
Anima
Miért teszed a padlásra? Ott senki nem látja? Te igen, és igazat adsz mikor feltörnek a kényes emlékek, de BEZÁROD, ELDUGOD, FELTÁROD, ELDOBOD, ELTÖRÖD, ÖSSZERAKOD, MEGRAGASZTOD, fejed vakarod...Akarod hinni, hogy ez nem volt a semmi, pedig benne élsz. A szíved tele harapással, sebekkel, marással, ragasztással, szerelemmel, szeretettel, féltelekkel, akarommal....
Míg az agyad egy része azt súgja, előre a távolba, de te ott ragadsz egy városba, magad kételyekkel bezárva. Mozog a Föld, kering a szív, míg az örvény leszív, mert ott a mély és oly kevély. Agyi stimuláció....
Merre is van? Keresed.
Közelebb, mint a tapintásod....Megtalálod:)
Anima
2010. október 26., kedd
Séta
Nincs kezdet újabb nélkül, újra kezdek s vég nélkül folytatom.
Sötétségben a borzalom, tapasztalom s néha vakon,
S mert nincs vég kezdet nélkül, fényt látok, új út épül.
Folytatom:)
Magamban barangolok...:)
Sötétségben a borzalom, tapasztalom s néha vakon,
S mert nincs vég kezdet nélkül, fényt látok, új út épül.
Folytatom:)
Magamban barangolok...:)
2010. október 25., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)