Nem lehetsz messzebb, mint amit érzel. Egy a szívedben himbálódzó képpel. Emlékek sorakoznak bezárva,hintőporral takarva, akarattal lezárva, porral áztatva. Mert mondod szép. Szép volt és tanultál belőle, de hánysz tőle.
Miért teszed a padlásra? Ott senki nem látja? Te igen, és igazat adsz mikor feltörnek a kényes emlékek, de BEZÁROD, ELDUGOD, FELTÁROD, ELDOBOD, ELTÖRÖD, ÖSSZERAKOD, MEGRAGASZTOD, fejed vakarod...Akarod hinni, hogy ez nem volt a semmi, pedig benne élsz. A szíved tele harapással, sebekkel, marással, ragasztással, szerelemmel, szeretettel, féltelekkel, akarommal....
Míg az agyad egy része azt súgja, előre a távolba, de te ott ragadsz egy városba, magad kételyekkel bezárva. Mozog a Föld, kering a szív, míg az örvény leszív, mert ott a mély és oly kevély. Agyi stimuláció....
Merre is van? Keresed.
Közelebb, mint a tapintásod....Megtalálod:)
Anima
Összecsengő gondolatok, szavak.
VálaszTörlésNagyon szép.
Ölellek,
izi